Csörgő Attila és Ősz Gábor mindeddig csupán egyszer, bő tíz évvel ezelőtt, Amszterdamban állított ki közös egyéni tárlaton. A Vintage Galéria kiállítása úgy is felfogható, mint az ott elkezdett vizuális párbeszéd folytatása. A két alkotó munkáiban precíz mérnöki számítások elegyednek a folyamatos kísérletezés és felfedezés izgalmával. A tudományos érdeklődés mellett közös bennük a hasonló munkamódszer is, mindketten sokszor hónapokon, vagy akár éveken át vizsgálnak egy-egy problémakört, dolgoznak a felmerült kérdések lehetséges megoldásán. A kísérletek fázisai, eredményei azután sorozatokban, illetve egymáshoz kapcsolódó művekben öltenek testet.
Akár játékos megoldásokkal élnek, akár szigorú kompozíciót alkalmaznak, mindkét művész munkáit áthatja egyfajta poézis, amely nélkülözi az emberábrázolást. Az ember csak a kamera mögött álló megfigyelőként, illetve a kameraként szolgáló építmény történeti-történelmi vonatkozásában, az ábrázolt látványba beavatkozó külső erőként jelenik meg. Jelenléte mégis nyilvánvaló az embernek a térhez, az emlékezethez, a tudományhoz való viszonyát vizsgáló kontemplatív műveken, amelyek arról mesélnek, hogy miképpen határozza meg világlátásunkat a tér és a hely, ahol épp állunk.
