„A képek az elmúlt évek munkáját összegzik. Megfigyeléseim tárgya a mindenkori környezetem. Választ keresek arra, mitől jelent többet az egyik látvány a másiknál. Miképp, és mi szól hozzám, amikor szembesülök a fotográfia megalkotásának félreérthetetlen szükségességével. Az alkotás gyakorlatával vizsgálom tehát saját észlelésem.
Amikor a világ egy szeletét, egyúttal a mindenséget szemléljük, az magába foglal minket. A mindenkori megfigyelő saját magára lel vizsgálódása tárgyában, és fordítva: eggyé válik vele.
Ha kutatásom szolgál bármiféle végkövetkeztetéssel, az úgy gondolom a tény, hogy a rögzítés emelkedett momentumában magamat pillantom meg a keresőben.” (Batha Máté)