Az Össze-beszélt filmek című kiállítás lengyel művészek olyan videomunkáit mutatja be, amelyek közös jellemzője a szavak, a beszéd felhasználásának szándékos jellege. A válogatásban szereplő filmek nem csupán a vizualitás eszközével hatnak, az imago autonomitása a kiejtett szó hangzásával, és jelentésével találkozik. A hangzás esztétikája, valamint a kiragadott jelentéstartalom – melos és logos – uralják a kép belső tartalmát. A szavak jelentése és a hanglejtés módja egy vers, egy ima vagy egy mágia függvényében változik és nyeri el valódi tartalmát. A képek fellázadnak a szöveg dominanciája, a kifejezőeszközök egész arzenálja, a költészet intenzitása, az imádság heve, vagy egy átok fenyegető ereje ellen. Ezáltal az imago új értelmezési keretet nyer. A kiállított munkák esetében a nyelv számos formában ölt testet, de elsősorban mint egyfajta belső monológ jelenik meg.