FERi harmadik éve egy egyéni kiállítással nyílik meg. Tóth Márton Emil, képzőművész új munkái,– a tőle megszokott módon –, együtt is értelmeződnek egy koherens, a galéria terét betöltő installációként.
Tárgyakat hoz létre tárgyakból, olyan hétköznapi tárgyakat használ fel, melyek metatárgyként működnek, azaz önmagukban is erős a felídéző gesztusuk. Az átalakításuk, összetolásuk, csonkolásuk természetes funkcióvesztéssel jár, azonban egy másik irányból bővíti jelentésüket, sőt sok esetben használja a rendszerek, szerkezetek működési mechanizmusának leleplezésére. Különösen azáltal erős ez a felidéző jelleg, hogy gyakran és előszeretettel használ gyerekjátékokat vagy a gyermekkort megídéző tárgyakat, olyanokat, melyek valamilyen módon a felnőtt társadalom és normarendszer szarkasztikus bírálatát generálják. A gyermekkor, a felnőttkor, a paternalizmus kulturálisan konstruált mivoltát húzva alá.
“Ebben a kiállításban olyan tárgyakat használtam fel, amelyek ismerősek lehetnek a magyar valóság egy szeletéből, az állami közétkeztetésből, iskolákból, vagy kórházakból. Egy olyan intézményrendszerből,
ahol megállt az idő és elkezdett visszafelé ketyegni, egy olyan feudális disztópia felé, amelyben az emberek alattvalók, moslékot esznek, és ha útban vannak, egyszerűen eltüntetik őket.
A nem gondolkodás világa ez. 2018, a családok éve, a szegénység kriminalizálásának éve.” (Tóth Márton Emil)
