Csutoros Sándor (1942-1989) az 1960-as években induló neoavantgárd művészgenerációhoz tartozott. Első szobrai archaizáló bazaltfigurák, jellegzetes függő plasztikái a paraszti tárgykultúra és a növényi formák hatásáról tanúskodnak. Művészete az 1970-es években nonfiguratívvá vált. Üveg- és műanyag gömbsorai belső ritmust követve építik fel teret értelmező, önálló struktúrájukat. Szalagfűrésszel vágott, Ja-Ko-Tánia szoborsorozatán és a Zalában felállított, hatalmas fakonstrukcióin a népi ornamentika felhasználásával mitikus tartalmak kifejezésére törekedett.