A „KULTÚRÁLLAMOK: A modern életre alkalmazott művészetek és technikák
nemzetközi kiállítása” az 1937-ben Párizsban megrendezett „Exposition Internationale des Arts et Techniques appliquées a la Vie Moderne”-től kölcsönözte az alcímét. Ez a világkiállítás szolgáltatta talán az egyik leglátványosabb példát Nemzet és Kultúra kapcsolatrendszerének önellentmondásaira. Hetvenegy évvel e kulcsmomentum után, amikor a náci, a szovjet és a spanyol köztársasági pavilonok konfrontálódtak nemcsak egymással, hanem a francia és a brit imperializmus szellemében fogant gyarmati pavilonokkal is, a kiállítás újra felteszi a kérdést: mi a kapcsolat a mai Európa politikai és kulturális entitásai között?
A „Culture States” projekt fő szempontváltása a hagyományos világkiállításokhoz képest az, hogy nem a nemzetállam a kiindulópontja a területi alapon történő katalogizálásnak. A kutatás fókuszpontjait olyan egykori független államokra irányítjuk, melyek a múlt században tűntek fel, hogy aztán hosszabb-rövidebb idő elteltével újra eltűnjenek egy újabb határmódosítás eredményeképp. A 20. század folyamán több mint ötven – mára főként nagyobb államokba ágyazott, vagy államok között felosztott – európai terület vált szuverénné. Függetlenségük időintervalluma néhány naptól évtizedekig tartott. Ezen ideiglenes államalakulatok vizsgálata révén betekintést nyerhetünk a területi legitimáció megszerzésének konfliktustól sohasem mentes folyamatába, valamint megfigyelhetjük a hatalmi tényezők erővonalainak hatását a különböző kulturális alakzatokra.