„Azt mondják, a tárgyaknak sem szívük, sem lelkük nincs.
Mindazonáltal, ha megközelítjük őket, átlényegülnek és történeteket mesélésébe kezdenek, mintha csak valamilyen sajátos küldetéssel ruházták volna fel őket. Néznek minket, s mi elárasztjuk őket jó szándékainkkal, s ők dolgokká, árucikkekké változnak. Értékekre tesznek szert, vagy éppen értéket veszítenek, felkeltik vagy lelohasszák szenvedélyeinket… A zseni talán nem más, mint egy inverz Pygmalion: valaki, aki minden embert és állatot át tud változtatni egy olyan tökéletes tárggyá, hogy végül ne tudjuk megmondani eredetieg élőlény vagy tárgy volt-e ez a dolog… ezen címkék végtelen felcserélése alkotná aztán az igazán nagy művészetet: aki csak tudna, részt venne benne, hogy megélhesse önmaga mesterművé válását… Senki sem tudná, vajon az ember tárgyakkal vagy személyekkel táncol-e éppen. Csendben lennénk, mindörökké csak egymást nézve, nem látva mást csak a tükröződő lámpák fényét a partnerünk szemében. Végül megszabadulnánk a többiektől, és egyben felszabadulnánk az emberi komplikációk terhei alól; valamiféle más égi hatalmak előtt kiállított istenekké válnánk, megjelenésünkkel véget vetve minden beszédnek vagy csábításnak. Mi lennénk a legerősebbek – győztesek a győztesekkel, mint az egyeten szabály. Világunk kiüresedni látszik önmaga alatt és felett egyaránt. Örök istenlétre emelvén, tele bizalommal különleges csereértékünk, s annak pénzre váltható kifejező értéke iránt, néma ceremóniákat szerveznénk, pózolnánk és bekerítenénk terrénumainkat. Végtelen elővigyázatosságunk, hogy tükrök elhelyezésével és képünk visszatükrözése révén emlékeztessük magunkat imágónk precíz hatalmasságára, elnyeri jutalmát. A levés avanzsál majd születésünk, létünk egyetlen céljává, felmentve minket a tudományos megismerés és az értékteremtő létezés feladatai alól. Nemtelenné válunk, vagy éppen egyetlen neművé, Medúzává. Egyedül vagy milliárdnyi között élve is azonosak leszünk, s bárhol is járunk majd, mindig ugyanott leszünk, egy olyan helyen, ami kitüntetten látványos önmagunk számára.
Egy bosszúszomjas isten büntetése.”
Milou a Les Choses című képről, 2003