Galyasi Géza Attila szemker címet viselő fotósorozata kifinomult lépések szekvenciája. A bejárt terep, amelyen a fotók készültek, bárhol lehetne az országban, hiszen a régen kiürült és kifosztott, célját vesztett gyárépület közelmúltunk jellegzetes ipari mementója. A védőháló mögött málló vakolat, betört ablakok, időtlen betonlépcsők elhagyott tereit halk magabiztossággal, a természetjáró tisztes – mert tisztességes – távolságot tartó lépésével közelíti Galyasi. Az így feltáruló enteriőrök már nem az egykori szemüvegkeretgyár szomorú emlékei, sokkal inkább egy letisztult belső optika képei. /Szabó Ágnes művészettörténész/