Hologrammunkáival az utóbbi évtizedekben a világ számos országában /pl. Rio de Janeiro, Róma, Párizs, New York, Tokió, Hong Kong, Kairó, Berlin/ bemutatkozó német művész, Dieter Jung először állít ki Magyarországon. Az Ateliers Pro Artsban rendezendő kiállítására az a 27. alkalommal megrendezett vizuális észleléssel foglalkozó európai konferencia kínál alkalmat /ld. www.ecvp.hu /, amelynek a művész, aki egyben a kölni médiaművészeti egyetem professzora is, az egyik előadója.
Dieter Jung magyarországi bemutatkozása és „A kitágított tér” című kiállítás először is kiváló lehetőséget kínál arra, hogy röviden felidézzük mindazokat a nemzetközi hírű magyar művészeket és tudósokat, akik az elmúlt évszázadban sokat tettek a fénytan, a fény-kinetika, az optikai és a hologram kutatása terén. Elsőként a Bauhausban tevékenykedő Moholy-Nagy Lászlót kell megemlíteni, aki fénytér modulátorával Dieter Jung munkásságára közvetlen hatással volt.
A mű, noha elsődlegesen konstruktivista alkotás, a folytonos mozgás miatt a rávetülő fényt alakította és tükrözte vissza, ezáltal generálva maga körül sajátos fényteret. A modulátorról működés közben film is készült, melynek Moholy-Nagy mellett az a Kepes György volt a munkatársa, aki a fényművészet gondolatának egyik legjelentősebb képviselőjévé és alkotójává vált az Egyesült Államokban továbbélő New Bauhausban.
Dieter Jung munkásságán ugyancsak nyomot hagyott – bár Budapestre elhozott munkái közt most nem szerepelnek ilyen tárgyak – az a Nicolas Schöffer, aki elsősorban kinetikus műveivel vonult be a művészet történetébe, és az a Victor Vasarelli, aki op art műveivel Dieter Jung korai alkotásaira volt nagy hatással.
A kiállításon is látható hologramok háromdimenziós képrögzítési technikával készült művek. Ez az eljárás a lézerek fejlesztésével és alkalmazásának terjedésével kapott lendületet még a hetvenes évek elején.
A lézerek kutatásában betöltött fontos szerepe és a holográfia feltalálása miatt szintén egy magyar származású alkotót, az 1971-ben Nobel-díjat kapott Gábor Dénes fizikust kell megemlíteni, akit Dieter Jung személyesen ismert és akinek a budapesti kiállítását ajánlotta.
Dieter Jung első holografikus munkáit a hetvenes évek második felében készítette. Ezek a művek egymás mögé vagy elé rakott színes geometrikus lapok voltak. A nyolcvanas évek közepén készítette első komputeres hologramjait, a kilencvenes évek elején – Moholy-Nagy és Schöffer hatására – első forgó hologram munkáit, majd a kilencvenes évek második felében első nagyobb méretű kinetikus hologram szobrát. Jung munkássága a kétdimenziós kép felől építkezik, a hologram miatt minden mű háromdimenziós látványt és teret zár magába, és a térbe lépve illetve ott megmozdulva újabb dimenziók felé tágul. Dieter Jung első magyarországi bemutatója a nyilvánvaló nemzetközi kontextusok mellett önkéntelenül is a magyar és a nemzetközi művészet párbeszédének ma is aktuális problémáira helyezi a hangsúlyt. Felveti a kérdést, hogy a digitális képek látványának mindennapivá válása óta mennyiben nézünk másképp a néhány évtizedes karriert befutott hologramra, és milyen irányba fejleszthető tovább a hologram háromdimenziós látványt nyújtó statikus világa?
Dieter Jung 1997 óta a Massachusetts Intézet Művészet-Tudomány-Technológia Technológiai Tanácsadó Testületének tagja, 2000-tol a New York-i székhelyű Hologram Művészek Központja Tanácsának tagja. 2003-ban a Holographic Network című könyv szerkesztője volt.