A művész egyik kiállításának címe árulja el talán a legkifejezőbben munkásságának lényegét. Jelzi a pozitívnak ellentétes minőségét, sejteti, hogy mindenben megtalálható az avers és revers – a kétféle forma, melyek elválaszthatatlan egységet alkotnak. Fekete nélkül nem lenne fehér, külső nélkül belső, rossz nélkül jó és folytathatnánk tovább. Egyszerűen, a világ bipolaritásáról, az energiák ellentétes fajtáiról szól, melyek egymást egyensúlyban tartják és amelyeknek köszönhetően létezik a világ, az élet, az ember. A „vasfüggöny” lehullta után felmerült több – ma már tudjuk, feleslegesen – feltett kérdés, vajon megtalálja-e a helyét a művészet az új, demokratikus, a megkötések, nyomás, tilalom és parancsok nélküli társadalomban, amelyben nem kötelező az ún. ideológiai (politikai) kérdésekkel szembeni elkötelezettség és kiszolgálás. Hogyan birkózik meg a szabadság feladatával, azzal, hogy önmaga legyen, a jót szolgálja anélkül, hogy szolga legyen. Talán féltünk, hogy minden mélyebb belső motivációt nélkülöző, csupán a legújabb és legaktuálisabb – „izmusokat“ hajszoló „foghíjas, lelketlen“ művészet jön létre. Nem volt lehetőségünk eléggé tudatosítani, hogy a világ egy kiegyensúlyozott bipolaritáson nyugszik, amely mifelénk kibillent az egyensúlyából és a „fekete foltok“ felé sodródott el. Dolán György továbbra is folytatja a fekete foltok keresését, ugyanis az egyensúlyban a kilengéseknek, olykor veszélyesen széles rezgésük van, amely a veszélyeztetettség állapotát jelezheti.
Ezért teszik fel a művészek napjainkban is a továbbra is megválaszolatlan kérdéseket: Kik vagyunk? Honnan jövünk? Merre tartunk? E kérdések felett olykor mindnyájan elgondolkodunk. Minden művész számára ezek alapkérdések és gondolataikban nem csupán időnként merülnek fel, hiszen az emberi létről, annak lényegéről, a világ egzisztenciájáról és az ember és a világ kapcsolatáról feltett kérdések az alkotó folyamat alappillérei. Minden művész akár tudat alatt vagy céltudatosan, de műveiben keresi a választ ezekre a kérdésekre, a képzőművészeti megformálás módja pedig a saját egyéni stílusuk és művészi hozzájárulásuk mutatója.” – Eva Trojanová, Bratislava