Soós Tamás művészetét a folytonos úton levés jellemzi, a művész mint vándor metafora jól jellemzi alkotói alapattitűdjét. Szabadon jár át különféle ábrázolásmódok, iskolák között, művészetének lényege a keresés.
Életművében a szimbolikus formák, fogalmak, melyek köré ún. formarendjei épülnek, kiemelt jelentőséget kapnak. Különféle irányokban bejárt útjai során újra és megint a melankólia mibenlétét kutatja.
Soós 1992-ben az írországi Cobh-ban kezdte azt a sorozatát, mely a mostani tárlat gerincét adja. Abban a varázslatos, tengerparti kisvárosban, ahol a Titanic utoljára kikötött a rendelkezésre álló eszköztár szűkössége okán Soós a fellelhető újságokra kezdett el dolgozni, mely folyamat aztán gyakorlatává vált, így jött létre különféle helyszíneken, az a több mint tíz éven át készített „News” nak nevezett sorozat, melyet most kiállítunk: napi hírek, események válnak kiemelődve fontossá, vagy tűnnek el a festék alatt. Ez a valós történelem, ez a mi valós időnk. Ez az a folyam, amelyben sodródunk minden nap, egy idő- és eseményfolyam. Így kapcsolódik a Dunához, amely a kiállítóterem üvegfala előtt hömpölyög. Ez a sorozat visszautal a Soós által a ’80-as évek elején indított mozgalomra, melynek hívó mondata:”Küldd el egy napodat, minden nap művészet, minden nap DAY ART!” A tárlat kezdeténél elhelyezett fotó, a 80-s évek elejéről, erre utal, és egyben megnyújtja a kiállítás időfolyamát.
Az kiállításon bemutatásra kerül egy album is, melynek története egy 1996-ban a Kiscelli Múzeumban megrendezett Soós-kiállításra nyúlik vissza, ahol a megnyitón jelen volt Matthew Barney, amerikai képzőművész is, aki mikor megkérdezte Soós Tamást, mire kell itt gondolni, Soós így válaszolt: GONDOLJ A MELANKÓLIÁRA, és abban a pillanatban készült kettőjükről egy fotó, s egyben megszületett egy sorozat ideája. Azóta Soós alkalomszerűen készít fotókat, miközben azt mondja: GONDOLJ A MELANKÓLIÁRA. A kiállításon egy albumot mutatunk be, amelyben tíz ilyen fotó szerepel az elmúlt évekből.
Mindkét sorozat hosszú évek alatt jött létre szinte önmagát készítve a napok és események sodrában. Rögzítik mindannyiunk történetét, és benne a művészét, de legalábbis a töredékeit. Ez a valós történelem, nem ismerhetők fel az elemei csak a sodrása ragad magával minket, éppúgy, mint a Duna, és ez maga a MELANKÓLIA.