Januári VERSUS kiállítás
A Merlin legújabb kezdeményezése a különleges színházi élmény és a partikultúra gyöngyszemei mellett, a kortárs képzőművészeti kiállítások. Minden hónap második hetében átalakul, megújul a Merlin kávéházi része. A hatalmas belmagasság, a könnyen átrendezhető terek és egy teljes krétarajzolt fal kiváló alapot nyújtanak az alkotók határtalan fantáziájának. Különböző stílusok, hangulatok, szemszögek – ellentétben, egy adott célért: a gyönyörködtető művészetért!
Már gyermekként érdeklődött a rajzolás iránt, különösen vonzották a színes ceruzák és filctollak. A valódi inspirációt azonban édesapjának köszönheti, aki festőként, költőként és szobrászként is tevékenykedett. Ő tette lehetővé, hogy a fiatal Királyfalvi Károly megkaphassa első számítógépét. Drez végül elmerült a különböző programok sokaságában, míg 2001-re már komoly megbízásokat kapott grafikus-illusztrátorként.
Munkásságára alapvetően a printek jellemzőek (könyv, plakát, matrica, flyer), de alkotásai képviseltetik magukat az urbán divat egy-egy igen fontos jelképén is (póló, gördeszka, cipő, kanna). Szakmai megbízásain túl igen aktív személyes projektjeiben is. Annak ellenére, hogy idejének nagyobb hányadát egyéb alkotói koncepció vezérli, gyakran a street art egyik elismert hazai képviselőjeként azonosítják. Ez a szubkultúra jelen van a nyilvános tereken, mint az ott megjelenő vizuális produktumok a grafitti mellett. Bizonyos szinten az önreklámhoz, a környezetalakítás tevékenységéhez és a kommunikációhoz tartoznak. Munkái számos kiadványban szerepeltek világszerte. Kiállított már többek között a Trafóban, a B55 Galériában, a Kiadóban, a kArton Galériában és 2010-ben a PortfolioPoints megnyitóján és egyúttal fő programján az Iparművészeti Múzeumban.
„A street-art aktivista képi világát a városi lét, a szubkultúra szimbólumvilága határozza és az általa teremtett figurák határozzák meg. Leginkább épületek elhagyott falain hagyja egyedi graffiti-kézjegyét, amivel a művészet kiterjesztése, közterületeken való láthatóvá tétele mellett foglal állást. Murális festményei több rétegből épülnek fel. A felület nagy, expresszív gesztusokkal színezi,ami önálló festészeti értékkel,nonfiguratív kvalitással bír. Ezután fokról fokra egyre vékonyabb ecsettel újabb és újabb ábrázoló rétegeket hord fel,ami összhatásban egyre több részletet, rajzos elemet ad a képhez. A költői érzékenységgel egymás mellé rendezett rajzok elemei sokszor összefüggésbe, egymás kiegészítő viszonyba kerülnek. Ezek az elemek önálló egységként, és alkotásának részeiként képeinek jelentését egy nyitott, bárhol kiegészíthető struktúraként határozzák meg. Munkáinak végső fázisát az általa kidolgozott képregényfigura felfestése jelenti. Ezek magyar és idegen nyelvű szóbuborékokkal ellátva munkáit vicces, irónikus, önreflexív összefüggésbe helyezik, kis kommentárjaikkal és megjegyzéseikkel a néző, illetve a kételkedő művész érzéseit és gondolatait közvetítik. Stark Attila világa a képzőművészet új területeinek kiaknázásáról szól, amely során egy hagyományos technika egyedi megjelenítésével a festészet új lehetőségeivel kísérletezik.”