Duliskovich Bazil legújabb képei emlékképként, fényképként bennünk rögzült, valószerűtlen, paradoxonul ismerős, valóságos terekben vegetáló épületek, épületrészek, nézetek, kivágatok és helyzetek. Épülethelyzetek. Tárgyilagos helyzetjelentések, a múltból mába kísértő időtlenségből. „Eltűntek a figurák, viszont újra itt van a környezet. Baziltól soha nem látott gondossággal, részletességgel. Minimalizmus szélesvásznon” – vélte egy évvel korábbi kiállításáról Török Ferenc. Minimális gazdagság, önmegtartóztató tobzódás. A festő szellemi-fizikai rétegekből felépülő festésmódja ismét új közegben jelent meg.
Duliskovich Bazil Kárpátaljáról érkezett Budapestre, festődiplomát a Képzőművészeti Egyetemen szerzett. A más kulturális környezetben magába szívott látásmód inspirálja képeit, melyeken személyes, tárgyi környezete jelenik meg, mégsem hagyományos portrék, életképek, hanem álomszerű, finoman áttűnő látomások bontakoznak ki perfekt rajztudással és lágy festőiséggel kezelt felületein.
Iványi Bianca
