„Felületeket, textúrákat korábban magam hoztam létre nyomataimon, sóval, vegyszerekkel, gézzel, egyebekkel. Most a régi textúrák helyére homok, penészes fal, vízfelületek, farakás, üvegek fotókópiás ábrázolása kerül, de egy izzadt homlok, vagy egy izzadt tenyér fotója, sőt akár a szántóföldé is lehet textúra, különösen, ha fölnagyítom. Régen is csodálatos érzés volt saját felületet előállítani, most is sokszor meglepődöm, amikor olyat hozok létre, ami nincs, mert ez a teremtés egy módja.” Egy kiállítási katalógusában (Székesfehérvár, 2003). Dús László így ír munkamódszeréről, amely, mint a szöveg további részéből is kiderül, nem csak a módszerre vonatkozik, hanem ez maga az ars poetica. Ennek a művészeti hitvallásnak egy nagyon fontos eleme, hogy a művész nem tulajdonít szimbolikus jelentést absztrakt képeinek, nem akarja nonfiguratív képeit külső, képen kívüli tartalmakkal magyarázni. Nézzük meg a képeket, és ne keressünk mögöttes értelmet! – mondja a festő. Fontos ezt kiemelni, mert igen kevés azon absztrakt festők száma, akik ilyen nagyvonalúan nyitva hagyták a kép értelmezését, ennyire bíztak a kép vizualitásának erejében.
Simon Zsuzsa
