Szőnyei rendkívül tudatos művész, munkásságát a 20. századi művészet folyamatának összefüggésében értelmezi. (Nem mellékesen, az egyik legjelentősebb magyar tipográfus és grafikai tervező.) Az „új szenzibilitás”, a szabadon alakított dekoratív festés képviselőjeként lépett fel az 1980-as évek elején. A stílusában rejlő rendszer mára nagyon erőteljes geometrikus képalkotási módszerré változott: „egy „geometriai szótár” segítségével bármely vizuális jelenséget képes vagyok geometrikus (szerkesztetett) eseménnyé alakítani, akár a véletlen, mint játékos (isteni) eszköz segítségével” – mondja magáról. Papírra festett képei egyszerre szigorúan formáltak, emblematikusak – mégis játékosak.
(Beke László)