Egry József (1883-1951) a modern magyar festészet egyik legmarkánsabb képviselője. A „Balaton festője”-ként vonult be a köztudatba, de életműve technikában és témában rendkívül gazdag, és magán viseli a múlt századelő szellemi újításainak jegyeit. Egry a magyar művészettörténetben alapvetően a Gresham-körhöz kapcsolható, azonban olyan egyéni és sajátos festői világot képvisel, amely egyedülálló nemcsak a hazai, hanem az egyetemes festészet történetében is. Oldott, levegős technikája, – amely a védjegyévé vált – az olajpasztell, a grafika és az olajfestmény határán mozog.
A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány tavaly, a Márffy kiállítással kezdte meg a 20. század meghatározó modernista életműveinek bemutatását. Ebbe a sorba illeszkedik Egry József is, akinek 1971-ben, vagyis pont negyven évvel ezelőtt volt utoljára gyűjteményes kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában.
A KOGART kiállítása a teljes életművet áttekinti a korai művektől a kései korszakokig. A tárlat gerincét az Egryre jellemző, napfényben fürdő balatoni tájképek alkotják, de a pályája elején készült, eddig kevéssé ismert festményekkel is megismerkedhet az érdeklődő. Az anyagot tucatnyi jelentős hazai közgyűjteményből és 25 magángyűjteményből válogatták a kurátorok. A mintegy száz festmény és grafika mellett, nagy hangsúlyt kapnak a művész személyes dokumentumai, fényképei, írásai, relikviái is, ezáltal adva teljes képet Egry festészetének minden fontosabb korszakáról, műveinek különféle tematikájáról és technikai gazdagságáról. A művész életébe Zsigmondi Boris „Az ecset poétája – Egry József” című, folyamatosan vetített 1972-es dokumentumfilmje enged bepillantást.
