Roskó Bea 1987-88-ban Togóban élt, itt ismerte meg az Afrikában máig élő vodu vallást, évekkel később pedig Bernard Roussel professzorral könyvet készített róla; a hosszú munka során etnobotanikai szempontból kellett újraértelmezni mindazt, amit addig az afrikai hétköznapokon látott és tapasztalt. A vodu vallásban és a szertartásokban a növények kiemelkedő helyet foglalnak el: a Föld és az Ég szerelméből elsőnek a növények születtek, csak aztán az állatok, majd legvégül az emberek. Ezért, ha egy ember az istenek kegyét keresi, akkor előbb a növények segítségét kell kérnie, hiszen ők állnak az istenek szívéhez legközelebb. A könyvben ábrázolt majd szobrokként is megidézett Sakpate a termékenység és a föld istennője, akit minden rücskös és kidudorodással megáldott növény jelképez. Az öntöttvasból, alumíniumból, tiszafából, hársfából, agyagból készített szobor sorozat hódolat az életnek és életerőnek, ami időtlen és örökké való.
Roskó Gábor 2005 januárjában a hollandiai Magyar Év alkalmából egy leideni könyvesboltban mutatta be új porcelán installációját. Roskó folytatja játékát: történelmi alakokat – akik a valóságban sosem találkoztak pl. mert más térben vagy időben léteztek – randevúra hív a művészi képzelet segítségével. A most látható szoborkompozíció is egy ilyen, soha meg nem történt eseményt jelenít meg: Descartes és Spinoza térdepel egymással szemben. A filozófusok között harmadik szereplőként egy mérleget is láthatunk.