„Az iskola a város központjában található. A legfontosabb és meghatározó szomszéd a barokk kori műemlék, a Ráday kastély. Az iskola kompozíciós egységet képez a kastéllyal, hosszanti szárnyai a kastély oldalszárnyait folytatják. A sárga épületnyúlványok kiszaladnak a lejtőre, s elemelkednek a földről. Alattuk át lehet sétálni, mint egy híd alatt. A kert, amely az egyházi iskola leválasztása után megmaradt, így egyben látható és használható. Az iskola belső tereinek színezése a hét emberi csakra hagyományos színeit idézi. A főbejárattól indul a vörös padló, amely az első, az úgynevezett gyökér-csakra színét hordozza. Mint vörös fonál fut végig az épületen, s az osztálytermekhez vezeti a nebulókat. A második csakra színe a narancs, ez itt az étkező színe. A köldök-csakra sárga színét a dél felé nyíló műhelytermek és foglalkoztatók kapták. És így tovább: az épület szívében az aula minden felülete a szív-csakra zöldjét érdemelte, ez nyugtatóan hat a gyerekekre. A kommunikációért felelős ötödik csakra, a torok-csakra kékjét a hátsó lépcsőház kapta az úgynevezett nyaktagban, amely külön bejáratot is rejt, és a régi épülettel teremt kapcsolatot. A korona-csakra ibolya színét és fehérjét a legfelsőbb osztályok és a művészeti termek kapták.” Ekler Dezső
Ekler Dezső, építész, Szombathelyen született 1953-ban. Az építész diploma megszerzése után a BUVÁTI Tudományos Kutató Osztályán városszociológiával foglalkozott, majd néhány évig együtt dolgozott mesterével, Makovecz Imrével. 1991-ben önálló építészirodát nyitott. Tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán és a Budapesti Műszaki Egyetem Városépítési Tanszékén, egyetemi tanár a győri Széchenyí István Egyetemen. 2000 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, nemzetközi és hazai elismerésként Piranesi-díjat (1989), Palladio-díjat (1991), Ybl-díjat (1994) és Príma-díjat (2003) kapott. 1999-ben DLA mesterdiplomát szerzett, 2005-ben habilitált. Számos külföldi és hazai építészeti eseményen vett részt előadóként, illetve mutatta be munkáit csoportos és önálló kiállításokon, gyakran publikál hazai és külföldi folyóiratokban. Meghívott építészként részt vett az Alessi cég Tea and Coffee Towers projektjében (2000-2003). 2005-ben mokkás csészéket tervezett szériagyártásra Alberto Alessi felkérésére. Leginkább ismert és legjelentősebb munkái például a Nagykálló Harangodi Népművészeti tábor (1986-91) és a Kaposvári Agrártudományi Egyetem (1988) épületei, a mezőzombori Disznókő Rt. (1993-95) és a HILLTOP Neszmély Rt. (1994) borászatai, a budapesti Margit Palace irodaház (1999), a budaörsi Terrapark irodaházai (2000-2001), a péceli általános iskola és a Goethe Intézet épülete (2002), a Krisztina Palace irodaház Budapesten (2005), valamint az Eszterháza Fogadóépület, Fertőd (2007). Könyve Ember és háza címmel 2000-ben jelent meg.