A Dovin Galéria meghívására Budapestre érkezik a katalán születésű, de a spanyol kortárs képzőművészet egyik legkülönösebb képviselője, Mayte Vieta. Maite (1971-ben született Blanesben) fényképekkel dolgozik. Akkor is, amikor szobrait készíti el különböző anyagokból (vas, gyanta, acél vagy bronz). A „magánmitológiával” való foglalkozás nem jelent felmentést a szépség és az érzékenység alól. Két fogalom, amelyek a modern szobrászatban kevéssé jelennek meg, s amelyek különleges fontossággal bírnak a katalán művésznőnél. Művészetének alapjául a földalatti világból kiemelkedő mitikus világ szolgál. Mayte Vieta visszatérő témákban gondolkodik: „az alvóban”, „az orákulumban”, „a fában”. Ezek azok az ikonok, amik a művész megtestesüléseiként és megkettőződéseiként munkáinak jelentést kölcsönöznek, illetve sorozataira utalnak. Ugyanakkor arról is tájékoztatnak, hogy Mayte Vieta festményei és szobrai a művész varázslatos álmainak szülöttjei, az élet fájának gyümölcsei és az orákulum szavai. Ezen okból kifolyólag nagy erővel rendelkeznek: expressziók, melyek a tudatalattiból bukkannak fel, képek, melyekben az örökkévalóság és minden idő iránti vágy tűnik fel.
Mayte Vieta művészeti nyelve a tájköltészetből születik expresszív erővel, és az időtlen és a átfoghatatlan felé mozdul el. Fényképei, miközben különféle lelkiállapotokat idéznek meg, e lényeget rögzítik. A művésznő az évszakokkal és az órákkal azért játszik, hogy a tapintható elemekkel, az idő múlásának személyes szimbólumaival, például karókkal megjelölt színeket megváltoztassa. Mégis szobrai az „absztrakt” irányába lépik át az „eviláginak és láthatónak” küszöbét. Művei az időn kívül, az emlékezetben helyezkednek el; metaforái az átfoghatatlannak, az ellentmondásoknak. Költői módon tárgyalja a „mozgó” etatizmusát, az életet, és közben átadja a fogalmak által felidézett, kétértelmű s félénk érzelmeket.
Maite Vieta nem azért használja a fényképezést, hogy tárgyakat vagy tájakat örökítsen meg, hanem azért, hogy felidézzen hangulatot és röpke álmot. A Találkozás délutánja című sorozatban (2002) a művésznő a szürkületi tengeri panorámát széles horizonttal ábrázolja. De többek, mint fotográfiák, hiszen ezek a lenyűgöző kiállított képek szinte absztraktnak tűnnek, főképpen a fények használata miatt.
www.maytevieta.com