Ézelmes és letisztult - gomolygó indulatok, ösztönök a kultúra
sziporkázó köntösébe burkolva. Új lehetőségeket keres, színhatásokban és technológiában egyaránt. Opalizáló fényeket erőteljes színfelületekkel
kombinál. Az olajfestéket és az aranyat lazúrosan, élénk, de lezárt
rétegekben emeli egymásra, engedve,
hogy az egyes rétegek egymáson
áttűnjenek, mintha megannyi áttetsző üveglap villogna. Vékonyan beleborzolja
magát a képbe, tükörbe vetülő lányalakként - a napfény változásával változik
szemünkben, hogy mindig másnak és másnak lássuk őt. Képei mindennapi érzések
tükrei, prizmán át figyelt változó valóság, ami veszedelmes mélységbe
tekint.. Grafikai megoldásai nem kínálnak könnyű realitást, feladata a
szépség mélységének megragadása, zuhanás és emelkedés.
Ösztönös nőiesség,
ahol a szecesszió ornamentikája keretekbe foglalja az expresszionista
áradást.
Zsud szokásos, finom opalizáló, réteges technikájától eltérően kemény
árnyékokat és fél-freskó dombormű technikát alkalmaz. Ezúttal nem a tőle
megszokott sajátos színpalettával dolgozott, inkább a textúrával kívánta
kifejezni mondanivalóját. A bécsi szecesszió finomságának esszenciája képeződik
le e festmény durvább felületeiben és erőteljes vonalaiban.
