A kiállítást szerdán 16 órakor Sprok Antal szobrászművész nyitja meg.
Élet-rajzok
A kiállítás szembenézés azzal az önmagunkkal, amivé vagy amilyenné váltunk. Egyszerre beletörődés, rezignáció, de önirónia és magát kívülről látó távolságtartás is. Az oszlopokra rajzolt tér-grafikák, mint erdő fái, úgy állnak össze, együtt és külön is értelmezhetőek. Az erdő, amelyben gyermekkorunkban elvesztünk, az oszlopok az erdőben: önmagunk emléke, szobra. Álmok, vágyak, félelmek – halálbiztos kézzel, lenyűgöző virtuozitással megrajzolva, (porladó) krétával (papír) kartonra felrakva. Egyszer aztán lefújhatja az egészet egy nagy szél, olyan, amilyen Macondo emlékét is elsöpörte a Száz év magány című regény lapjain.
(Tócza Kata)