„1923. július 21-én, Budapesten született. Rajztehetsége már korán megmutatkozott. A polgári iskolát elvégezve divatrajzokat készített, melyeket szalonokban és szabás- varrás lapoknak adott el.
Jaschik Álmos rajziskolájába járt, vendéghallgató volt a Képző- és Iparművészeti Főiskolán. Látogatta Kmetty János és Kondor Béla magán festőiskoláját is. Esti hallgató volt a Szinház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán.
1942–43-ban részt vett a hazai rajzfilmgyártás kezdeti korszakának munkálataiban Macskássy Gyula kollégájaként.
1954-ig – az új Pannónia Filmstúdió alegységeként is –, több rövidfilm, gyerekeknek címzett rajzfilm elkészítésének ötletadója, fő alakjainak rajzolója volt. A magyar népmesevilág történeteihez megnyerte a korszak zeneszerzőit, költőit is (Ránki György, Polgár Tibor, Tóth Eszter). Filmjei generációk számára jelentenek meghatározó alapélményt: A két bors ökröcske, A kiskakas gyémánt félkrajcárja, Kutyakötelesség, Erdei tornaverseny. 1957-től a Magyar Televízió grafikus munkatársaként, majd két évtizedig osztályvezetőjeként is szívügye volt az animációs gyerekfilmek készítése (Aladin és a csodalámpa).
Fekete Editet egyéb grafikai munkáiban az emberi sors megmutatása motiválta. A vészkorszak ideje alatt Auschwitz-Birkenauba deportálták, traumájáról sokáig a családnak sem beszélt, a láger képeit törölte emlékezetéből. 1981-től kezdte „kirajzolni” magából a tragikus élményeket.
Visszaemlékezéseiben fontos szerepet kapnak a tábor drótkerítésének egyik oldaláról a másikra átkiabált nevek, az egymásra zsúfolt testek, a parancsra gyilkolók mindent betöltő, félelmetes alakjai. Az arcok, a reménytelenséget sugárzó szemek, csontvázalakok papírra vetésével lezárta életének ezt a korszakát.
A 80-as évektől nyugdíjba vonulása után szinte éjjel-nappal ontotta a rajzokat. Több stíluskorszaka főképpen az embert, az emberi természet ellentmondásait ábrázolja, más periódus a non-figuratív, dekoratív, ritkán színes, de minden esetben kreatív grafika.
A kiállításon válogatást láthatnak a grafikusművész sok száz, egymástól mind tematikájában, mind megfogalmazás-módjában nagyon eltérő grafikáiból.” (Klebelsberg Kultúrkúria)
