„Tatabányán élek közel harminc éve, így számomra természetes, hogy itt, az idegennek sokszor rútnak tűnő bányászvárosban készítettem, s még készítem ma is a legtöbb felvételt, mostanában szinte csak lyukkamerával.
A város létét jelentő bányászat és nehézipar ma már pusztuló építményeivel kezdtem, mintegy versenyt futva az idővel, s ma a nagy változás új jelenéseinél tartok.
A TEREKET keresem, melyek mindig valamilyen pozitív vagy negatív emberi tevékenység során, nyomán keletkeztek, melyek rengeteg információt hordoznak és hatnak ránk különböző módon. Legtöbbször mire egy-egy felvételt elkészítek, túl vagyok sok-sok „helyszínelésen”, „közelítésen”, melyek során hagyom, hogy hasson rám a tér, ragadjanak el az érzések. Érintsen meg a TÉR szelleme, a hajdan volt és a jelenben itt élő, de a pillanatban – a lyukkamera adottságaiból következően – csak a lenyomatokban jelenlévő emberek valós vagy „csak” általam vélt viszonyulásai az adott „Élettérhez”.”
Tarjáni Antal