A kiállítás célja a holokauszt összes áldozata iránt érzett társadalmi felelősségvállalás szellemében olyan dokumentumok és műalkotások összegyűjtése, amelyek képesek ábrázolni és eljuttatni a mai közönséghez a történtekkel való szembesülés szükségességének üzenetét. A tervezett csoportos tárlat reflexió a konkrét borzalomra, a II. világháború alatt végbement holokausztra és a tragédia általános, örök emberi vonatkozásait dolgozza fel több megközelítésben, amelynek középpontjában a zsidó holokauszt mellett végbement egyéb társadalmi csoportok (mint például a roma, homoszexuális, csökkent képességűek, illetve vallási, politikai vagy ideológiai okok miatt üldözöttek) ellen elkövetett népirtás témája áll. A faji-vallási hovatartozás miatt üldözött népcsoportok sorsközösségén belül ugyanis jelentős számban váltak üldözötté politikai álláspontjuk, nemzetiségük, szexuális beállítottságuk, testi és szellemi fogyatékosságuk vagy egyéb okok miatt megkülönböztetett embertársaink. A bemutatásra szánt anyag alapvetően három egységre bontható: korabeli dokumentumok mellett az azóta született műalkotásokat, valamint kortárs képzőművészek műveit állítjuk ki. A felsorolt három típusú munkák mindegyike más-más módon tematizálja a holokauszt egészén belül elhallgatott vonatkozásokat. A kiállítás által meghatározott nézőpontok a holokauszt emlékének kortárs képzőművészeti feldolgozását adják: a szerkezet sajátossága, hogy a művek két útvonalon keresztül közelíthetők meg. A látogató dönthet, hogy a kisebbségi vagy a többségi útvonalat választja az anyag megtekintésekor. A két területet fal választja el egymástól, amelyen több helyen átjárók találhatók: ezek egyben a társadalmi megítéltetés, az azonosulás kapui is, melyek felett feliratok jelzik az átlépés tényét és jelentőségét a kisebbségi, illetve a többségi lét között.
