A kiállítást kedden 17 órakor Klaniczay Gábor történész nyitja meg.
Volt-e ellenkultúra a nyolcvanas évek Magyarországán? Úgy emlékszem, volt. Rengetegen utáltuk azt, amihez a hivatalos kultúrában hozzá lehetett férni, és sokan voltunk, akik a saját önkifejezésünkre a Nyugaton ellenkultúrának nevezett megnyilvánulásokban találtuk meg a formát. Ellenkultúra volt, ha házibulin táncoltunk, őrjöngtünk, ágyba bújtunk, ellenkultúra volt a szamizdat kiadványok terjesztése és a „repülő egyetemek” szervezése, ellenkultúra volt, ha nudista telepen napoztunk a Délegyházi bányatónál, ellenkultúra volt, ha avantgárd kiállítások megnyitójára, happeningre, performance-ra, amatőr pinceszínházak előadásaira, lakásokban rendezett költészeti felolvasásokra, experimentális zene-koncertekre jártunk, és ellenkultúra volt még sok más is. Az ellenkultúra legfontosabb színhelyei közé tartoztak a külvárosi művelődési házakban, egyetemi klubokban vagy az Fiatal Művészek Klubjában tartott rock-koncertek – e kiállítás plakátjai ennek a világnak a vizuális termékei.
Klaniczay Gábor történész