Haász István munkái a felületek egymáshoz való viszonyát és az ebből eredő térhatást vizsgálják, mindeközben előhívják a fény-árnyék játékban és a színek elbeszélő erejében rejlő lehetőségeket. Munkái szorosan kapcsolódnak a konstruktivista festészet tradícióihoz, ugyanakkor alkotói metódusa új formai megoldásokat hordoz magában, amelyek a hagyományoktól eltérőek.
Haász következetes vizuális építkezéssel és a festői eszközök pontos megválasztásával vet fel geometriai problémákat, ez által relief-szerű objektjei kilépnek a síkból a háromdimenzióba. Dinamikus jellemzőkkel ruházza így fel alkotásait, amelyek a képsíkon és az azon kívüli elmozdulás lehetőségeit rejtik magukban. Monokróm színhasználata erősíti a fény és tér percepció fontosságát. A sárga, mint a szabad asszociáció színe és a fekete, mint a fény ellentéte kap szerepet legújabb alkotásain.
A festményein megjelenő ritmikus struktúrák a rendkívüli nyugodtság, kiegyensúlyozottság és stabilitás érzetét keltik. Egyben a dinamikus tér megjelenítésének és összesűrítésének köszönhetően változó, lüktető, feszültséget keltő formai elemek fedezhetőek fel, a képeinek közeli vizsgálódása során. Az egymásra rétegzett geometrikus formák nem csak egymással vagy a képfelülettel lépnek reakcióba, hanem a műalkotás egészével.
Haász István (1946) Göncön született, Budapesten él és dolgozik. Tanulmányait az Egri Tanárképző Főiskolán és a Képzőművészeti Főiskolán végezte. Számos munkája szerepelt egyéni és csoportos kiállításon Magyarországon és külföldön. 1992-ben DAAD ösztöndíjat kapott Worpswede-ben, 1996-ban elnyerte a new yorki Pollock- Krasner Foundation ösztöndíját, 2002-ben pedig a Munkácsy –díjat, 2010-ben a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze elismerésben részesült. 2014 és 2015-ben az Artist-in-Residence Krems vendégművész ösztöndíjasa volt. 2006 óta a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesületének (OSAS) a tagja, 2009 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. Munkái megtalálhatóak számos múzeumban és magángyűjteményben Európában.
