A tárlat témájaként a művészek a természet művészeti reprezentálásának kérdését jelölték meg, mely folyamatosan jelen van a művészet történetében is. A huszadik század végének tudományos és társadalmi jelenségei a természetábrázolás hagyományos megjelenítését kérdésessé teszik, és a kultúra illetve a természet megváltozott viszonya új nézőpontok kialakítására ösztönzi a művészeket. Ez a nézőpontkeresés meghatározó sajátossága a mai nyugat-európai művészetnek is, s tetten érhető néhány hasonló témájú kiállításon. Hazánkban is megjelentek hasonló törekvések, de mindeddig nem rendeztek speciálisan erre a témára épülő, összefoglaló bemutatókat.
A kiállítók egyetemista illetve frissen végzett pályakezdő fiatal művészek, olyan alkotók, akiknél központi szerepet kap a kérdés: miként módosítják a valóság érzékelését az új technikai médiumok, s mennyiben változtatják meg kultúra és természet viszonyát a természeti folyamatokba történő beavatkozás legújabb eszközei. Nem a természet művészi ábrázolásának hagyományos formáiról, sokkal inkább a materiális, technikai, vizuális források kiterjesztéséről és működésük vizsgálatáról van szó. A kiállítás egyik legfontosabb tétje a művészet és a természet-, valamint a társadalomtudományok együttműködéséből eredő sajátos lehetőségek feltérképezése és hasznosítása.
