„A templom berendezései – a stallumoktól az oltárokig – formájukkal
határozzák meg az általuk jelölt helyet, itt a rituálét, ott az
elmélkedést, megint máshol a közös együttlétet szolgálva. A térdeplővel és olvasó pulttal ellátott hosszú padok, a stallumok
jelölik a hívők helyét a szakrális térben. Ám a kiállító teremmé
alakított templom, az adott esetben a váci egyhajós, barokk templom
tere semleges, osztatlan térré vált.
Vincze Ottó installációja funkcionálisan újratagolja a semlegesített
teret. Természetesen nem egyszerűen valaminek a visszaállításával,
hanem az általa megalkotott installáció elhelyezésével. Az installáció
egyébként nem más, mint kétszer nyolc belógatott deszka a templom
hajóterében. A lebegő deszkák a templomi padok könyöklőjét jelenítik
meg egyfajta látomásként. Azonban a lebegő könyöklők látványa önmagában
nem állna meg, ezért Vincze ráapplikálta a deszkákra egy másik templom
stallumainak a felületét, azaz, rabul ejtette azt az időt, azt a teret
és azoknak az embereknek a jeleit, akik abban a padban ültek egykoron.”
(Bárdosi József művészettörténész, a kiállítás rendezője)
