Ezekkel párhuzamosan, a napokban jelent meg az Erdély Miklós művészetpedagógiai tevékenységét bemutató könyv, amelyben először kerültek publikálásra a kiállításunkon is látható Indigo-művek. Az utóbbiak az Erdély Miklós által vezetett Indigo csoport Ami személyes és ami szent című, 1984-ben a Bercsényi Kollégiumban megrendezett kiállítására készültek, és azóta csupán az 1998-as Erdély Miklós-életműkiállításon láthatta őket a nagyközönség a Műcsarnokban.
Jelen kiállítással a fővárosban és környékén zajló nemzetközi jelentőségű kiállítási és publikációs események összefüggésében az érdeklődők elé tárják Erdély Miklósnak és tanítványainak azokat a fotóműveit, amelyek folyamatos bemutatására még nincs lehetőség. Erdély Miklós (1928–1986) a rendszerváltás előtti időszak kiemelkedő és egyedülálló alkotója, tiltott avagy épp megtűrt képzőművész volt, valamint építész, író, költő, filmrendező és több művészeti kurzus vezetője 1975 és 1986 között. Művészetpedagógia tevékenységének egyik célja az volt, hogy „kitermelje azt a közeget, amelyben egyáltalán érdemes dolgozni.” Tanítványaira mint saját műveinek legadekvátabb kritikusaira tekintett. Az Indigo csoport egyetlen fennmaradt (fotó)kiállítási anyagának és mesterük fotóműveinek együttes kiállításakor ennek a termékeny és kritikus együttdolgozásnak és együttgondolkozásnak az egyik eredményét egy eddig soha nem látott összeállításban mutatják be.
A kiállítás ideje alatt a galériában kapható a Kreativitási gyakorlatok, Fafej, Indigo. Erdély Miklós művészetpedagógiai tevékenysége 1975–1986 című könyv (Összeállította: Hornyik Sándor és Szőke Annamária. Kiadók: MTA Művészettörténeti Kutatóintézet – Gondolat Kiadó – 2B Alapítvány – Erdély Miklós Alapítvány). A kiállítás az Erdély Miklós Alapítvánnyal együttműködésben jött létre.