Erich Lessing háromszor járt Magyarországon 1956-ban. Május-júniusban hosszabb időt töltött Budapesten és vidéki riportutakon. Fényképezett a Bakonyban, Zircen, Karcag környéki tanyákon, Kalocsán, Sztálinvárosban és Diósgyőrben. Eljutott a Petőfi Kör 1956. június 27-i nevezetes budapesti sajtóvitájára – erről az eseményről ő készítette a leghíresebb képriportot. Bejutott az Országgyűlésbe, még lencsevégre kapta a hatalma utolsó napjait élő Rákosi Mátyást, de felkereste Orsó utcai házában a még belső száműzetésben élő Nagy Imrét is, akiről talán senki sem készített olyan bensőséges és harmonikus képeket, mint ő. Ott volt a határzár, a drótakadályok és az aknamezők eltávolításánál, megörökítette a nagyüzem munkásait és a TSz-ek parasztjait – nem gondolva, hogy köztük lehetnek az eljövendő események valódi főszereplői.
Ősszel a magyar forradalom kitörésének hírére azonnal Budapestre sietett. Már útközben – így például Győrben – fényképezett, a tűzszünet küszöbén jutott a fővárosba. Végigfotózta a pesti utcát és a forradalom szereplőit – névtelen fegyveres harcosokat, járókelőket, halottakat, harci járművek roncsait és a friss romokat. Járt a Köztársaság téren, a Corvin közi felkelők főhadiszállásán és budai prímási palotában, ahová éppen akkor érkezett a fogságából szabadult Mindszenty bíboros.
Az 1956-os év utolsó napjaiban újra Budapestre jött – ahol már csak hóval takart romokat, sorban álló embereket, üres utcákat talált. A vereség letargikus hangulatát, a nehéz és reménytelennek tűnő újrakezdést örökítette meg. Ahogyan – két útja között – ugyanezt látta az osztrák határ átlépő magyar menekültek arcán is.