Hegedűs Norbert egyike azoknak a fiatal festőknek, akik a művészettörténet festészeti hagyatékát nem a múzeumok termeiben örök álmát alvó, tőlünk már fényévekre eltávolodott, csodált, ámde -kit érdekel már ez az egész !- ügyként tekintik. Művészetének koncepciója, mely egyáltalán nem könnyíti meg a dolgát, egyértelműen a figurális festészet nagy etalonjainak ismeretén alapul. A portréfestészet önálló műfajjá válása óta eltelt évszázadok számos nagymesterének hatása kikerülhetetlenül jelen van Hegedűs Norbert képein. Természetes, hogy előtűnnek az elődök, vagy éppenséggel a kortársak színei, ecsetvonásai, különféle jegyei, vagyis mindaz, amit „festészeti problémának” szokás nevezni. „Állandó dialógust folytatok a tradicionális festészettel”- mondja a művész, -„hogy abból kiindulva, de a jelenre érvényes képi világot alakitsak ki.” A Hegedűs Norbert világszemléletének, intellektuális és érzelemvilágbeli beállítódásának leginkább megfelelő képi világ hangulata kissé melankólikus. Magányos figuráinak tevékenysége a titokzatosság légkörében zajlik, olykor szintekaffkai szituációkat idézve. Alakjainak testhelyzete valójában hétköznapi, mégis szokatlannak tűnik. Hegedűs Norbertnek éppen itt van módja, hogy képein egy eddig még nem tapasztalt jelenséget, történést érzékeltessen nézőivel. Kiállításának címadója az a festők általt használt kis embert formázó figura, amit tetszés szerinti pózokba lehet beállítani. Hegedűs Norbert modelljei beállításával tud történetekre, karakterekre, érzékelhető, de szavakkal nem elmondható dolgokra utalni. Bodnár Tünde – Művészettörténész
