Erőss István az utóbbi években saját fotóit veszi munkáinak kindulópontjaként, amelyeket különböző hordozóanyagokra visz fel (fénymásolat, fekete-fehér print, vászon alapú színes print), és az így létrejött képbe különféle technikákkal avatkozik be a. A Magyar Rézkarcoló és Litográfus Művészek Egyesülete felkérésére rendezett kiállításon a Galéria IX-ben grafikai munkáit, egy négy éve megkezdett sorozat legújabb darabjait állítja ki. A képek építmények: temetők, lakott vagy lakatlan épületek kinyomtatott fotói, amelyeket a világ különböző helyszínein: Magyarországon, Erdélyben és különböző távol-keleti országokban tett utazásai során készített.
Épített környezetünk kultúránk, ideológiáink, utópiáink és a természethez való viszonyunk tükrei. Míg a házak az életről, a jelenről, társadalmi viszonyainkról, addig a temetők, ezek a szintén épített szakrális terek a transzcendenshez való viszonyunkról tanúskodnak. Erőss Istvánt régóta foglalkoztatja az épített környezet és az abban megnyilvánuló alkotóerő kifejeződése. A világ távol eső helyszíneiről hozott képeket egymás mellé állítva, a kulturális különbözőségnek ellentmondó, szembeötlő hasonlóságok, párhuzamok fedezhetők fel, legyen szó lakóházakról vagy végső nyughelyekről.
A témához a rá mindig is jellemző játékossággal közelít. A kinagyított fekete-fehér nyomatokat színes ceruzával, szinte szerzetesi türelemmel újraszínezi a művész, az emlékek, a fotó tárgyához való személyes, fizikai és filozófiai viszonyulás szűrőjén keresztül „teremtve újra” a képet. Első ránézésre akár egy színes print – egy fricska a digitális képalkotás mindenhatóságában hívőknek.