EsemPlastiK: Megharapni a kezet, amely enni ad
Az acb-ben második alkalommal kerül sor az afrikai-belga művész, Kendell Geers egyéni kiállítására, aki ezúttal Coleridge-et idézi, és nem másra készül, mint Megharapni a kezet, amely enni ad, méghozzá saját életrajzát a költő életművének szövedékén átfonva. Geers Dél-Afrikában született az apartheid alatt, ám még fiatalon a rezsim elől Londonba menekült, ahol politikai menedékjogért folyamodott. Amint Mandelát kiengedték, és biztonságos volt a hazatérés, tékozló fiúként újfent otthon találta magát egy új demokrácia hajnalán.
Kendell Geers a szabadságért, a demokráciáért és a polgári szabadságjogokért folytatott harc frontvonalában nevelkedett, és meggyőződése, hogy a művészet és a politika világainak nem szabad elválnia egymástól, hogy csak a megtestesült tapasztalat által adhat a művész életet a műalkotásnak. Végül születési idejét 1968 májusára változtatta, hogy egy általa kreált identitásban születhessen újjá. A Megharapni a kezet, amely enni ad kiindulópontja a Szent Jobb: Szent István király ezeréves, titokzatosan mumifikálódott varázslatos jobb ökkle, melyet a róla elnevezett Bazilikában őriznek. Geers egy művészettörténeti asszociációval gazdagítja e vallási ereklye kontextusát, ami nem más, mint Marcel Duchamp 1915-ös In Advance of a Broken Arm („A törött kar megelőlegezésére”) című hírhedt readymade-jének parafrázisa: a művész saját vállból levágott karjait öntötte bronzba és függesztette fel összeláncolva. A bal kéz fityiszt mutat, a jobb pedig Keresztelő Szent János ikonikus gesztusát utánozza. Mindkét kézmozdulat a termékenység és a beavatás ősi pogány, illetve keresztény szimbóluma, melyek itt a kortárs művészet tárgyát hívatottak spiritualizálni. Geers számára a műalkotás egyszerre fizikai és metafizikai tárgy, kép, jel, jelkép, amely egyszerre képviseli a spiritualizált anyagot és a materializált szellemet.
/
EsemPlastiK – Biting The Hand That Feeds
For his second solo exhibition at acb Gallery in Budapest, the Afro-Belgian artist Kendell Geers decided to invoke Coleridge, calling the show Biting The Hand That Feeds, weaving the warp of contradictions of his own biography through the weft of his work. Geers was born into Apartheid South Africa, but at a very tender age fled to London the regime as a refugee, seeking political asylum. Once Mandela was released and it was safe to return, he found himself back home, like the prodigal son, at the dawn of a new democracy.
Growing up on the front lines of the fight for freedom, democracy and civil liberty, Kendell Geers, believes that the worlds of art and politics should not be divided, that is only through embodied experience that the artist may give birth their creation. He eventually changed his date of birth to May 1968 in order to give birth to him self with an identity of his own making. Biting The Hand That Feeds takes the Holy Right Hand of St.Stephen as its starting point, a mysterious and magical mummified holy right fist of a 1,000 year old Saint and King now housed in the cathedral bearing his name in Budapest. To this religious relic, the artist adds an art historical bind, the infamous 1915 Readymade of Marcel Duchamp called In Advance of a Broken Arm, and Geers hands his own limbs cut off at the shoulder, cast in bronze and suspended on chains. The left hand makes the sign of Manu Fico and the right John the Baptist, ancient pagan and Christian symbols of fertility and initiation, used here to spiritualise the matter of contemporary art. For Geers, the work of art is both physical and meta-physical, an object, image, sign or token that speaks both of spiritualised matter and materialised spirit.
