Nádler István a’60-as évek végétől, ‘70-es évek elejétől kibontakozó magyar hard edge, strukturális és szeriális művészet, az absztrakció egyik legmarkánsabb képviselője. Korai munkái az informel festészetből kiinduló, a francia lírai absztrakcióhoz kapcsolódó alkotások voltak. Erősen érzelmi-érzéki indíttatású festészetét később felváltja egy személytelenebb, intellektuálisabb szemlélet.
Idei kiállításának különlegessége, hogy az összeállított anyag a festőművész akadémiai székfoglalója, és először kerül sor ilyen eseményre a Várfok Galériában.
Tulajdonképpen két kiállítást láthatnak majd a látogatók, az egyiket „Új képek” címmel az XO Teremben, a másikat „Esterházy Péter portréja” címmel a Várfok Teremben. Az Új képek anyaga kapcsolódik a korábbi festményekhez, a képteremtés a két tér: transzcendens és valódi találkozásáról, ütköztetéséről szól. A mélyen meditatív fekete képek után most visszatértek a színek, melyekben a transzcendens/fekete világ homorú vagy félgömbszerű tereket hoz létre. A transzcendensnek ez a kétfélesége határozza meg befogadó/passzív vagy vonzó/aktív mivoltát. A geometrikus tér/sík és a dinamikus gesztus kettőssége továbbra is jellemző marad, megjelenik a derékszög, illetve fontossá válik a fent és a lent összekötése, majd a függőleges gesztusok hatása. A gesztusok teremtik a képi feszültséget, az élénk, keveretlen, egymással élesen konfrontálódó színek / terek kompozícióiban.
A Várfok Terem tárlata egy különleges sorozat, Esterházy Péter portré sorozata. Itt Nádler tárgynélküli festészetében megjelennek a képi elemek, amellett, hogy a transzcendens és valós terek konfliktusát tovább viszi. Szellemi portrék születtek, ahol nemcsak a hagyományos arckép elkészítése történt, hanem egy, az ember teljességét jobban megfogó értelmezés.