Az irodalomban már több alkalommal jelentek meg műnyelvek. Gondoljunk csak Gulácsy Lajos fantáziavilága, Na’Conxypan nyelvére. Különös, titokzatos, belső indíttatású, zárt kommunikációs rendszer.
A legközismertebb műnyelv az eszperantó; alapjait Lazar Markovics Zamenhof lengyel orvos rakta le. A nyelv kulturális közösségének nemzetközi zászlaja is van, világszövetséggel rendelkezik és számos jelentős világirodalmi művet is lefordítottak már eszperantóra, köztük a Bibliát.
A kiállítás az eszperantó nyelvet metaforaként használja, általa egy olyan társadalmi és személyes helyzetet jelenít meg, amely a hétköznapoktól való elzárkózást, egy új belső világ megnyitását jelenti. Az eszperantó így az identitáskeresés allegóriájaként értelmeződik.
A kiállításon egy eszperantó nyelvű természetfilmet, egy különös párkapcsolat rövid történetét, klasszikus magyar verseket és egy identitáskeresésre utaló nyelvleckét láthatnak.
