„…Iski Kocsis tehát egy komplex folyamat részesévé vált, ami leginkább kutatásként értelmezhető. Keresi, hogy mik azok a technikai megoldások, amik a „tükrözésen” túlmutatva olyan hatást keltenek, amik a képet a szem élményeként jelenítik meg, és nem egy fotográfiával is helyettesíthető látvány reprodukciójaként. De e katalógusban látható munkái esetében a miért még mindig megválaszolatlan maradt. Festményeinek látványos kidolgozottsága, kompozíciója és képkivágása akarva-akaratlanul is fényképszerűséget juttat eszünkbe. Ha a cél szentesíti az eszközt, akkor e megoldás mögött tartalmi karakterisztikumot kell keresnünk, mégpedig olyat, aminek szükségszerű megoldása a részletgazdagság. És ennek megtalálásához mégiscsak a fotográfia jelentéseinél kell továbbra is időznünk… Az effajta összekapcsolás általánosabb, immár talán egész munkásságát meghatározó értelme az, hogy a festészet tartalmának fikciójellegét vonja vissza, változtassa olyan karakterré, ami a valóság, a művész által átélt világ realitását, súlyát hangsúlyozza. E szándék pedig messzemenően visszaigazolható iski Kocsis témáiban. Ezeket ő egy művészi felelősségtudat köré fűzi, mert meghatározónak érzi, hogy átfogó, globális problémákra hívja fel a figyelmet. Ilyen az ökológia, az ipar és a mezőgazdaság válsága, túltermelés és a fogyasztó világ negatív társadalmi hatása, ami például a migráció, a helyváltoztatás és a befogadás konfliktusaiban érhető tetten. A nagy kérdéscsoportok felvetése igen bonyolult feladat. A művész stratégiája ebben az, hogy munkáin jelszerű részleteket mutat meg, amelyek e problémákra utalnak, fontosságuk kifejezésének módja pedig a realista, fotografikus szemléletmód. Képei ezért valóságrészleteket mutatnak, várost, erdőt, földet, eget, de ezek képkivágása olyan hangsúlyos, hogy a néző nem kerülheti el a magának feltett kérdést, miért teszi ezt az alkotó. iski Kocsis általában segít: a címek némi iránymutatóul szolgálnak, hogy felismerjük látásmódját. A festészet, illetve maga a művészet felelősséggel jár. Eszközrendszere szolgálhat olyan célt, ami túlmutat a kultúra keretein. Figyelemfelhívó lehet, fogékonnyá, érzékennyé teheti nézőjét mindannyiunk életét meghatározó kérdésekre, hogy a maga szűkös kereteivel orientálhatja felfogásmódunkat. Ez lehet a művészet célja. Iski Kocsis Tibor munkássága erre egy példa.” (Petrányi Zsolt)