E művek – kiegészülve a további helyszíneken ezután felkérendő művészek munkáival-, Európa nagyvárosainak kiállítótermeinek falán egy több tíz méter hosszú frízzé állnak majd össze. A vándorkiállítás az újabb és újabb helyszíneken egyre bővül, nemzetközisége egyre terebélyesedik, gazdagodik. Egy ilyen baráti, nemzetközi művész-fríz, ahol mindenki „egyforma”, mindenki közel van egymáshoz, anélkül próbálja ünneppé tenni a csatlakozás tényét, hogy egy kényszeredett tematikus kiállítás lenne, az együttlét ténye maga szimbolizálja a közösségi létet. Teljesen véletlen, de örömteli tény, hogy a kiállítás lényegi momentuma egybeesik az Európai Unió jelmondatával: EGYSÉG A SOKFÉLESÉGBEN.
A magyar művészeknek az európai művészetben való szerves részvétele egyszerre tény és igény. A kapcsolatok azonban bővítendők, hiszen az elmúlt évtizedek nem kedveztek művészeink széles körű megismerésének, az egyetemes művészeti életben való természetes jelenlétének. E kiállítás, az ünneplés mellett e tényre kívánja felhívni a figyelmet.
