Fabricius Anna képeit nézve nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy a „csoport”
fogalmát egyszerre túlságosan tág és túlságosan szűk jelentéssel ruházzuk fel.
Míg a korábban készült Átmeneti társaság (2003-2004), Szobaszentek (2004)
és a Háztartási Anyatigrisek (2007) szinte teljesen végtelenné tágítják a
csoportok megkonstruálásának, létrehozásának lehetőségét, addig a későbbi művein
már vizuális megjelenésükben is jól elkülöníthető, szervezett együttesekkel
találkozunk. Tehát ez alatt a néhány év alatt a fókusz az egyes emberről
áttevődött a kapcsolatain keresztül meghatározott egyénre, és ezáltal a képi
összefüggésekbe ágyazódik a kérdés, léteznek-e ma még csoportok és hol keressük
azokat.”
„A tudomány új társadalmi alakzatok meghatározására irányuló
kísérleteivel szemben több kortárs művész, köztük Fabricius Anna is felvállalja,
hogy egyetlen közös tulajdonság mentén hoz létre csoportokat, ami történhet egy
kiválasztott jellemző, vagy a személyes élettörténet függvényében, így olyan új
szempontok lépnek be a kortárs életvilág vizsgálatába, amelyek nem
értelmezhetőek szociológiai módszerekkel, és a csoportok leírására használt
kategóriákat keresztülmetszik. A választás, kijelölés önkényessége mindeközben
reflektál arra a (már említett) jelenségre, hogy az osztályok,a vallás
metaelbeszélései, amelyekre a korábbi élettörténetek épültek, elveszítették
kötelező érvényüket, miáltal az egyéni identitás kialakítása iránt mind a
kényszer mind a játéktér megnövekedett.”
Csatlós Judit