A kiállításról:
Az APRoPODIUM galéria következő kiállítása egy népszerű közösségi portálról, a Facebookról (www.facebook.com) kapta a címét. Ez a portál többek között lehetővé teszi azt is, hogy a felhasználók az adataik mellett számos fényképet is feltölthessenek magukról, barátaikról, a számukra érdekes emberekről, témákról, helyszínekről és ezáltal alakítsák ki egyéni profiljukat, illetve árnyalják a virtuális térben megjelenő személyiségüket. A kiállítás meghívója és installációja ezeknek, a képmegosztó oldalaknak a vizuális kialakítására épül.
Nádudvari Noémi, a kiállítás kurátora négy fiatal képzőművésztől válogatott portrékat, a Facebook használatban lévő 2.0-ás verziójához képest egy alternatív, 3.0-ás verziót kínálva a látogatóknak.
Bár műveik különböző hordozóra és különböző technikával készültek, illetve eltérő szemléletmódokat tükröznek, Almásy Otília, Kiss Adél, Péterfy Ábel és Tóth Tímea munkásságát az emberábrázolás, a portré műfaja iránti következetes érdeklődés kapcsolja össze.
Almásy Otília és Péterfy Ábel 2006-ban, Kiss Adél és Tóth Tímea 2007-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Fiatal koruk ellenére műveik számos egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek az elmúlt években és máris megtalálhatóak néhány fontos magángyűjteményben.
Kurátori statement:
A Facebook 3.0 napjaink közösségi oldalainak népszerűségéből kiindulva építkezik a térben a kortárs képzőművészek portréiból. A kiállítás alapötletét az a jelenség adta, hogy manapság szinte mindenki egyre több ilyen jellegű oldalon regisztrál, tölt fel képeket magáról, illetve jelen akar lenni a virtuális térben. Nevezhetjük ezt magamutogatásnak, de tekinthetjük modern világunk egyik, elég egyszerű, mindenki számára elérhető önkifejezésmódjának, a 21. századi ember önreprezentációjának. És már legtöbbször nem elég az igazolványkép típusú fotó, egyre érdekesebb, photoshoppoltabb, izgalmasabb képek kellenek; ahogyan a kortárs képzőművészetben, festészetben sem érdekel már igazán senkit egy „sima”, valósághű portré, önarckép. Épp ezért olyan fiatal, kevésbé ismert művészeket kerestem, akik ugyan portrékat készítenek, arcokat ábrázolnak, de eltérnek valamilyen szempontból a szokványos festésmódtól, illetve portréműfajtól, sajátos erejükkel és karakterükkel jellegzetesen képviselik a mai kortárs képzőművészetet.
A kiállítótér falairól a művészek és ismerőseik néznek le ránk, böngészhetünk a művek között ismerősök után, ahogy azt a neten tennénk, tehetnénk.