Fajó János egyike a megyéből elszármazott legismertebb és legelismertebb művészeknek. Békéscsabai gimnáziumi évei alatt ismerkedett meg a festészettel, mikor a helyi művészeti élet kimagasló pedagógusa, Mokos József képzőművészeti körébe beiratkozott. Innen indult pályája. A konstruktivizmus a főiskola elvégzése után fő stílusiránya lett, melynek ma is elkötelezett híve.
Jelen anyaga, összefoglalóan, az egész életmű terméséből kíván válogatni. A tárlat gerincét az ellentétekre épülő fekete-fehér alkotások adják. Filozófiai vonzódását tükrözik mértani kompozíciói, melyeknek része a színekkel való kiegészítésük. Ez van úgy, hogy a komplementerek alkalmazását, ám van, hogy a végleteket, mint ezt illetően, a fekete és fehér párosítását jelenti.
Fajó olyan közeli rokonságban áll a művészettel, hogy keze között minden anyag rendezetté válik, legyen az papír, vászon, fém vagy fa. Most elsősorban festészetével kíván szerepelni a művész, de sorolhatnánk az anyagokat, vagy a területeket, melyek szerteágazó tudása folytán hatalmába vett, így otthonosan mozog a képalkotástól a designon át az építészetig.
Kaotikus világunkban ezek a kiegyensúlyozott, erőteljes harmóniát sugárzó művek nagy sikerre tarthatnak számot, immár klasszikusnak számító avantgard stílusukkal, mely Fajó János révén megőrizték kortárs jellegüket, és a 21. században is előszeretettel használt szimbólumok világában nagyon korszerűen hatnak tömörségükkel, áttekinthetőségükkel.