Fegyvertár

Kaszás Tamás műveit nézve nem egyértelmű, hogy hol járunk: visszatértünk-e a múltba, vagy egy, a múltból építkező, nem túl távoli jövőben járunk? Különböző mikroközösségek, véletlenszerűen egymás mellé verődött emberek, gyerekek, túlélők a művek főszereplői, azaz lennének, ha a művészt nem érdekelné jobban ezen elképzelt közösségeknek a tárgyi kultúrája. Milyen kultúra alakulhat ki a mi civilizációnk romjain? Mi az, ami utánunk megmarad és mi az, ami mint ősi tudás, felelevenítésre érdemes? Hogyan ér össze időhurokként múlt és jövő a pre-modern eszközök felevenítésén keresztül az ökológiai katasztrófa árnyékában? A kiállításon bepillantást nyerhetünk ezen elképzelt közösség túlélésért küzdő mindennapjaiba: részben ismerős, részben azonban megfejthetetlen rítusok és játékok rajzolódnak ki; eközben saját kultúránk időtlennek tűnő épületeit, eszközeit múzeumi tárgyakként, makettekként látjuk viszont. Kaszás Tamás tudatosan épít nemcsak a tárgyak kettős vagy többes funkcióira, hanem a használati tárgy és műtárgy közti ellentét feloldására is: a kiállításon már meglévő munkák keverednek újakkal, művek jelennek meg a művekben, más perspektívába, új kontextusba helyezve azokat. A filmek és épületmakettek pedig háttérként, kontextusként funkcionálnak: a kiállítás fókuszában lévő (játék) fegyverek (kések, köpőcsövek, íjak, dobónyilak stb.) és egyéb tárgyak (zászlók, pajzsok) használóinak otthonaként, cselekvéseik színtereként jelennek meg.