A szelet sohasem látjuk, mindig csak a következményeit érzékeljük, csak azt látjuk, ahogy a faleveleket mozgatja, csak azt halljuk, ahogy a tárgyakon megtörve süvít, (…). Illetve akkor válik láthatóvá, ha életre kelt valamit, ha szárnyra kap általa egy élettelen tárgy, ha lelket lehel a szemétbe és egy új történet indul a mozgásban.
A szél, mint az egyik leganyagtalanabb anyag, az egyik legmegfoghatatlanabb jelenség áll Koronczi Endre vizsgálódásainak középpontjában. A művész a Ploubuter Parkban végzi megfigyeléseit, melyeket álló- és mozgóképpel folyamatosan dokumentál. A Capa Központban jelenleg is látható kiállításával párhuzamosan a Laborban bemutatott művek is e téma köré csoportosulnak. A két kiállítás egyszerre, de ellentétes nézőpontból ír széljegyzeteket a jelenség mellé. A Paratusspiritus manuatum (Háztáji lélekkeltetős) című kiállítás az OpenAir installációkról készült fotó- és videóanyagból mutat be egy válogatást, a kamarakiállításon viszont festménysorozaton keresztül átlép egy másik médiumba. Vajon a festészet leghagyományosabb eszközeinek segítségével közelebb tudunk kerülni a szél természetének megértéséhez?
Megnyitó 2017. december 18-án, 18 órától, ahol a „Repül a fehér kő – installáció-komprovizáció” című, erre az alkalomra komponált szerzemény először és utoljára szólal meg a térhez és a szélhez illesztve.
