Alexandrában, a Jo’burg-tól északra fekvő vidéki település farmjain a rézfúvósok próbái a teheneket is lázba hozzák, 1951. Gwigwi – alt szaxofon és klarinét – zenekarvezető és főbohóc, 1952. Trevor Huddleston püspök, 1953. Zsugázó négyes, Sophiatown, 1954. A feketék könnyen börtönben végezhették, ha nem hordtak magukkal igazolványt a fehérek lakta negyedekben, 1955. Napimádók, Cape Beach, 1956. Elegáns esküvő Johannesburg északi külvárosában, 1957. Sol Rachilo, színész és vállalkozó, 1958. ?Csókold meg a pénzem, szerencsét hoz?, ötvenes évek vége. Johannesburgban, a hillbrow-i lakótelep egy füstös, alagsori, fekete-fehér jazzclubjában Mongesi ?Monks? Feza trombitás és Dudu Pukwana (szaxofon) jazz muzsikája táncra perdíti a swing rajongóit, 1960. Akrobaták a Durban parton, Csatornamunkások, Jampik érkeznek a Rand Easter Showra, Priscilla Mtimkulu rendbe hozza magát fotózás előtt – fekete fehér képek az ötvenes évekből, a feketék és fehérek társadalmából. Győrben, a Xantus János Múzeumban bemutatott képek készítője, a mára világhírű fotóssá, fotóriporterré lett Jürgen Schadeberg 19 éves korában, 1950-ben érkezett Dél-Afrikába. Maga mögött hagyta a háborútól tönkrezúzott Berlint és a náci fellegektől szabaduló Németországot, hogy egy másik világban telepedjen le, amelyet – ahogy ő fogalmazott – éppen akkoriban kezdett elborítani az apartheid felhője. A kívülről érkezett fiatal fotós különleges helyzetbe került: részévé, belső nézőjévé, megörökítőjévé válhatott az egymástól teljesen elkülönülten működő két társadalomnak, a feketének és a fehérnek. Kiállításának képein nemcsak a politikai események, az egyre véresebb összecsapások, hanem a mindennapokról készült pillanatok jelennek meg. Mulatság, tánc, esküvő, játszó gyerekek és felnőttek, egy elmosódó csók, vibráló, élettel teli zenészek és táncosok, érzelmek, szenvedélyek, furcsa-egyszeri pillanatok, mosolyt fakasztó helyzetek, átszellemült arcok, egy lány mosolya, a zenészt bámuló tehén, akrobata-mutatvány, összesimuló golfozók. Banális szituációk és lélegzetelállító pillanatok. Somogyi Zsófia a kiállítás katalógusának bevezetőjében találóan jellemezi a fotográfust: Jürgen Schadeberg számára nincs megörökítésre érdemtelen mozzanat, hallatlan finomsággal, érzékenységgel fedezi fel az emberi esendőség, szépség, meghittség vagy dráma pillanatait a legegyszerűbb, akár banális szituációkban is. Egyformán kezel feketét és fehéret, képein nem azok az áldozatok és elnyomóik jelennek meg, akiket az idő és a hely ismeretében rutinszerűen magunk elé képzelnénk. Egy ismertnek hitt, mégis meglepő világ tárul elénk, az apartheid kezdetének eddig kevéssé ismert oldala, a későbbi borzalmakat még éppen megelőző évek élete bontakozik ki, a fekete és fehér társadalom különbségei és hasonlóságaik, külön-létük. Itt, fekete-fehér fotókon mégis együtt, egymás mellett látjuk őket, ahogy az valójában is volt. A teljes elszigeteltség és belső önállóság ellenére az egymáshoz való viszonyon alapuló lét mindennapjainak pillanatait hordozzák e képek.
Eifert János
Jürgen Schadeberg 1931-ben született Berlinben. Már tizenévesen gyakorló fotográfus a hamburgi German Press Agency-nél. 1950-ben kivándorol Dél-Afrikába, a Drum magazin vezető fotográfusa, képanyag szerkesztője és művészeti vezetője. Ebben az időben készített fényképein az 50-es évek Dél-Afrikájának legfontosabb pillanatai elevenednek meg. Elénk tárja a lakosság apartheid korszak alatti életét és küzdelmeit. Az ország olyan történeti alakjai tűnnek fel a fotókon, mint Nelson Mandela, Moroka, Walter Sisulu, Yusuf Dadoo, Huddleston és még sokan mások, kulcsfontosságú események előterében, gondolunk itt az 1952-es Dac Kampányra vagy az 1958-as Hazaárulási Perre, az 1962-es Sophiatown-i Kitelepítésre és a Sharpville-i Temetésre. Rögzíti a jazz és irodalom világának nagyjait és eseményeit, a Sophiatown-i jazz színpadot Dolly Rathebe-vel, Miriam Makeba-val, Hugh Masekela-val és Kippie Moeketsi-vel.
1964-ben Jürgen Londonért hagyja el Dél-Afrikát. A hatvanas, hetvenes években szabadúszóként dolgozik. Számos rangos európai és amerikai magazin hozza le tudósításait képekben. Mindeközben tanulmányokat folytat a New York-i New School-ban, Londonban a Central School of Art & Design-ban, valamint Hamburgban a Hochschule für bildende Künste-ben. Mérvadó kiállítások kurátora ekkor, köztük a „The Quality of Life – Az élet minősége” című, mellyel 1976-ban a New National Theatre kitárja kapuit a nagyközönség előtt. Dél-Afrikába való visszatérését megelőzően (1985), Jürgen hosszú időt tölt Londonban, Spanyolországban, New York-ban és Franciaországban. Ez időszakban készült fotográfiái gazdag társadalomrajzok, modern és absztrakt képekkel fűszerezve.
A kilencvenes évek a bemutatók jegyében zajlanak, látványbemutatók Johannesburgban, Retrospective a Dél-Afrikai Nemzeti Galériában 1996-ban, kiállítás a dublini Retrospective Fotográfiák Galériában 1999-ben, Stephen Daiter Galéria Show Chicagóban, majd a New York-i Axis Galéria-beli szóló 2001-ben.
Jürgen számos fotográfiai katalógus szerkesztője és kiadója: „The Finest Photos from the Old Drum”, „The Fifties People of South Africa”, „Mandela & the Rise of ANC”, „Voices from Robben Island”, a „Sof’town Blues”-é és két új kiadványé 2002-ben: „The Black & White Fifties” és „Soweto Today”.
Producer feleségével, Claudiával egy 15 résszel számoló dokumentumfilm-sorozatot terveznek Dél-Afrika társadalom-, kultúr- és politikatörténetéről.
Jürgen Schadeberg munkássága 52 évet ölel át és majd 100.000-re tehető negatívban ölt testet a gyűjtemény, mely időtálló, ikonszerű képi megjelenítésének lenyomata.
