A kiállításnyitó napján éppen 81 éves művésznek ez a válogatott anyaga, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia 2016-ban rendes tagjává választásának székfoglaló kiállítása is egyben.
Fajó egyszerűségbe vetett hite megrendíthetetlen: “amit megoldhatsz két formából, ne oldj meg háromból” – hangoztatja rendre vitathatalan ars poéticáját.
Elsősorban olyan figyelemreméltó monokróm, fekete-fehér, vagy Fajó színhasználatára ritkán jellemző pasztell festményeket, és azokra rímelő síkplasztikákat láthatunk a kiállításon, amelyeket még sosem láthatott tőle a közönség. Cél, hogy látható legyen Fajó azon minimalista palettája, amely a vonalak és a formák iránti rögeszmés érdeklődésével, és képi és szobrászati jeleinek összetett nyelvével korrelál. Korszakváltások az életműben nehezen felfedezhetők, de nem állítható, hogy nincsenek. Jellemzően inkább jelentős kompozíciói és egyedi konstrukciói térnek vissza újabb és újabb variációkban az életmű különböző időszakaiban. Ilyen az ezen a kiállításon is központi szerepet kapott fekete-fehér elem.
Nyitókép: Fajó János: Ikszek, pozitív-negatív, 1982, olaj, vászon, 250×200 cm (x2) / Deák Erika Galéria
