Fekete László eklektikus porcelán – és kerámiamontázsai a kommersz porcelánplasztikákat felhasználva, egyfajta merész, sőt szélsőséges szándékok egymás melletti megjelenését célozza. Az 1992-es minoi díjnyerésének köszönhetően – ahol Garth Clark (a modern és kortárs kerámiaművészet jeles amerikai művészettörténészének és galériásának) személyes elismerését érdemelte el – Fekete László bekerült a műfaj vezető New York-i galériájába és ez által a szakma elismert művészei közé. Ezután, számos nagy sikerű hazai és külföldi kiállítását követően, 2002-ben már vendégprofesszorként tanított, az agyagszobrászat egyik legjelentősebb amerikai oktatóhelyén, Alfrédban.
A Múzsa Galériában most kiállított kerámiakompozíciók arra a természetes és szükségszerű következményre irányítják a figyelmet, melyek a nyugati kultúra tárgyainak létezését alapvetően meghatározzák. A törékenység, a múlandóság, az abszurd (esetenként torzult) keveredések jelentik a kompozícióépítés vezérlő elveit. A választott formák és az általuk képviselt értékek szakadatlan konfrontációja, amelyek között végül szinte lehetetlen igazságot tenni, különös izgalomban tartják műveit. Fekete László megfosztja kerámiatárgyait minden magasztos vagy szentimentális érzelgősségtől, mely a porcelántárgyakat hagyományosan, egyfajta kultikus érvénnyel körülvették. A felületeket olykor elborító pop-artos matricák és a süppedt, eltorzult tagok összenőttek azokkal a vázszerkezetekkel, melyek drámai hatásukkal ellensúlyozzák a figurális porcelántagok édeskés báját.
