A külföldön is számon tartott magyar művésznek jelentős önálló kiállítása volt több országban: 1997-ben Thessalonikiben (Görögország), az Aristotelian University kiállítótermében, 1998-ban a pennsylvaniai Bethlehem egyetemén lévő Payne Gallery-ben, 2000-ben Silkeborgban (Svédország), a Kunst Centerben és 2002-ben Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Galériában. Orosz István az egyetlen magyar művész, akinek alkotása az újrarendezett londoni Tate Modern gyűjteményében szerepel.
Munkásságának fontos területe a képzőművészeti tárlatokhoz, filmekhez és színházi előadásokhoz készülő plakátok tervezése. Anamorfózisaival érzékeink befolyásolását kísérli meg. Jelrendszerében az abszolútum képi megjelenítésével szembesül a néző az egymásba kapcsolódó végtelen terek, az abszurd struktúrák, a végeláthatatlan labirintusok, a jelentésteli hiányok megjelenítése révén. A formák átváltozásával hozza zavarba a nézőt. Közvetlen forrásai Arcimboldo, Escher, Magritte alkotásai.
A pontosan kiszámoltnak tetsző álperspektívák és látvány-illúziók gyakran vezetik el a nézőt az emberi létezés viszonylagosságának megsejtéséhez, a valóság észlelésének racionális határához. A néző ugyanolyan fontos szerepet tölt be Orosz István műveinek életre keltésében, mint maga a művész. A véleményalkotás első lépcsőfoka maga a szem. Orosz az érzékelésnek már ezen a szintjén kétségbe vonja a tudatunkhoz eljutó információt, így az általunk alkotott vélemény hitelességét is.
Az Ernst Múzeum tárlata a kiállítási tér adottságai folytán alkalmas arra, hogy némileg elkülönítve, mégis egymással összefüggésben mutassa be Orosz munkásságának különböző területeit.
A kiállításra sok képpel illusztrált katalógus készül, amelyben zömmel Orosz István írásait olvashatják az érdeklődők.
Kedvelt eszköze a tükör. Tükrökből épített rendszere új, meglepő térélményt nyújt. Tükröződés, visszatükröződés, torzítás, dimenzióváltás, a valóság milliónyi csilláma az összetört tükörszilánkokban. Egész. Rész. Végül a NYOM!
Hisz minden tükör megörzi minden arc nyomát, mely megfürdött fényeiben.
Alice Csodaországban! Emlékezzünk csak!
A kiállítás ezt az élményt egy külön teremben nyújtja a látogatóknak.
A kiállításhoz kapcsolódó programok:
• Augusztus 30. szerda, 18.00 óra: Orosz István: Az idő látképei (animációs filmek) (2004). A filmeket bemutatja: Szemadám György festőművész.
• Szeptember 3. vasárnap, 17 óra: Vers-látványaim. Petrőczi Éva: Dido utolsó üzenete című kötetének bemutatója. Közreműködik: Liptay Katalin, a Magyar Rádió műsorvezető-szerkesztője és Barabás Márton festő- és grafikusművész.
• Szeptember 6. szerda, 18.00 óra: Művészet ÉS/VAGY tudomány – múzeumi beszélgetés. Résztvevők: Mészáros György és Orosz István képzőművészek, valamint Ruttkay Zsófia és Nagy Dénes matematikusok.
• Szeptember 10. vasárnap, 11.00 óra: Mozart-matiné. Büki Mátyás és Frideczky Katalin kamarakoncertje. Műsoron: F-dúr Szonáta Kv. 376, C-dúr Szonáta, Esz-dúr Szonáta Kv. 380.
• Szeptember 13. szerda, 18.00 óra: Marosi Ernő, művészettörténész, akadémikus és Orosz István közös tárlatvezetése.
• Szeptember 17. vasárnap, 11. 00 óra: Finissage. A tárlat ünnepélyes lezárásaként Orosz István: „ …nothing but confusion…” címmel tartja a SZéchenyi István Művészeti Akadémiára készült székfoglalóját.