Kurcsis László művészetében egyszerre van jelen az állandóság és a folyamatos megújulás. Az állandóság persze nem valamiféle statikusságot jelent. A groteszk, a szürreális látásmód kezdettől felismerhető Kurcsis grafikáiban, mindig is meditáló, filozofikus műveket hozott létre. Ugyanakkor sokféle formát kipróbált, alkotói korszakait más-más technikák inspirálták. A bravúros rajztudás mindig a grafikai gondolatot szolgálja nála, különös terek, figurák, tárgyak teremtődnek képein.
Siklósi Horváth Klára író így jellemzi Kurcsis László művészetét: „Kurcsis László tipikusan kérdező ember. Márpedig aki kérdez, az gondolkodik, és ennek a kérdező-gondolkodó attitűdnek szinte magától értetődően a rajz, vagyis a vonal, ez az ősi, első művészi eszköz talán a legadekvátabb kifejezési formája.”
Legutóbbi, remek színes grafikákat teremtő korszakának beszédes címet adott a művész: Lao Ce tájai. Tolnay Imre szövegéből idézünk: „Kurcsis grafikái az üresség dicséretét hirdetik. Ha ez furcsa, gondoljunk bele: a háznak, a csészének, az anyaméhnek vagy akár a léleknek ez a befogadó, termékeny üressége adja az értelmét. A lelki, szellemi tartalmakra nyitó, önmagát kiüresítő táj része ábrázolatlanul is az ember; vagy az ember lenyomata a táj.”
