„A legszebb tárgy is csak akkor érvényesül igazán, ha viselője egyénisége és tudatossága erősíti. S ki ékesíthetne jobban egy esernyőt, mint egy színésznő. Egy igazi színésznő. A mai kifutós modellvilág, ahol kreátorok kreálnak és stylistek fazoníroznak, elszoktat az öltözék lelkének látványától. Száz évvel ezelőtt még volt ilyen. Nem mások által formált-mázolt, hanem a maga építette egyéniség adott életet minden megjelenésnek. Mindegy volt, hogy színpad vagy a korzó. Ha Ő megjelent, nem lehetett másra figyelni. Ezt a tekintetet odavonzó képességet még a fényképek is őrzik, pedig akkor még hosszú volt az expozíciós idő. Ezek a tekintetek élénkek, mintha csak abban a pillanatban izzottak volna fel. Fedák Sári, Pálmay Ilka, Honthy Hanna, Küry Klára, Eggerth Márta, Gombaszögi Frida, s akiket már mi is láthattunk, Makay Margit, Turay Ida ülnek, állnak, mosolyognak ezeken a képeken.”
(Új Criticai Lapok)
„Az esernyő ma már nem az a szomorú és unalmas darab, amelyet minden asszony csak a legnagyobb kényszerűségben visel. A divatos ernyő színben megegyezik a kabát színével, tehát sötétzöld, sötétkék, bordó, barna, vagy fekete. Nyele nagy, kényelmes, behajlított, melyet a karon lehet viselni. Rendszerint értékes fából, csontból, vagy teknőcből készül.”
(Színházi Élet, 1930)
„Tudatlan kis leány. Az esernyőt látogatásnál mindig az előszobában kell hagyni, még ha nem is esik az eső, és ha még olyan szép tizenkét forintos selyemernyőnk is van. A napernyőt azonban magunkkal vihetjük a szobába; az a csinos, csipkés kis jószág olyan jól is áll a kézbe. A háziasszony, ha szívesen látja, rendesen maga szokta aztán kivenni a vendég kezéből és félre tenni.”
(Új idők, 1898)
„Legnagyobb feltűnést az egyik divatszalon kosztümfazonú fürdőruhájával keltette. Ujja természetesen nem volt, de elől kihajtója igen, sőt rágombolható fehér cellofánzsabót is mutatott hozzá, valamint fodros napernyőt, ami szintén divat lesz.”
(Délibáb, 1942)
„A napernyők vékony-nyelűek, csipkések és a fogantyúkon szalagcsokor van. Az ernyőket az angol anyakirálynő elmaradhatatlan umbrellájáról Mary-modellnek hívják.”
(Délibáb, 1941)