…„Kétségtelen, hogy a hittel eltelt, vallásos áhítatból és elkötelezettségből, a transzcendencia iránti érdeklődésből kegyelmi állapotban születő és mondhatni filozofáló tartalmú, érzelmes és/vagy bölcseleti jellegű kortársi művészetnek újabb és egyre bátrabb, nyíltabb reneszánszát tapasztalhatjuk az utóbbi évtizedekben. Ennek a jelenségnek természetesen nagyon sok oka és összetevője lehet, amelyek közül – jelen összefüggésben – elég csak a következőkre hivatkoznunk.
Negyvenöt évvel VI. Pál pápa művészekhez szóló üzenete (1964) és tíz évvel II. János Pál pápa elhíresült levele (1999) után, 2009 novemberében XVI. Benedek pápa a Sixtus-kápolnába hívta a művészvilág 260 képviselőjét, ahol Ravasi érsek, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke a sajtótájékoztatón a következőképp foglalta össze az egyház és a művészek közötti kapcsolat valós helyzetét és jelentőségét. »Az idők folyamán az egyház és a művészet közötti kapcsolat, törést szenvedett: az egyház megelégedett az egyszerű ábrázolásos művészettel anélkül, hogy lehetőséget adott volna a kornak megfelelő művészet megszületésére. Emellett maga a művészet is feladta valódi küldetését: a szépség keresésének, az isteni misztérium ábrázolásának lehetőségét. Elérkezett az idő, hogy újra megtaláljuk azt, ami közös az egyház és a művészet életében. A találkozó célja, hogy ösztönözze a művészeket: ne váljanak a liturgikus és szakrális művészet előállítóivá, hanem figyeljék meg és tanulmányozzák az egyház szimbólumait, alakjait, történeteit, örökségét. A művész tehetsége képes mindezt hiteles formában megjeleníteni és közvetíteni«.
Ezen a kiállításon tehát valami hasonló törekvést és kisugárzást tapasztalhatunk, dióhéjban. Az itt szereplő kilenc alkotó ugyanis pre- és posztértelemben bejárja a Biblia, illetve az ezzel kapcsolatos fogalmak, események, alakok, jelképek és jelenségek világának egy-egy kisebb vagy nagyobb szeletét, a hitbéli kultúrmúlt egy-egy darabkáját a szentéleteken s az esetleges párhuzam-fenoménokon keresztül egészen a mai idők életérzéseiig.
A teremtés misztériuma, a megváltottság, az örömhír, a transzcendencia, a megfoghatatlan, a láthatatlan világ iránt őszintén érdeklődő, valamint a hitvalló művészettel kapcsolatban azonban érdemes felhívnunk a figyelmet néhány lényeges és »kijózanító« megállapításra, amelyet maga II. János Pál pápa fogalmazott meg a művészekhez intézett 1999-es, már említett húsvéti levelében. »Mi a különbség a Teremtő és a művész között? – teszi fel a kérdést a pápa – majd így válaszol szentszéki üzenetében: Aki teremt, a létet ajándékozza, semmiből hoz elő valamit, ex nihilo sui et subiecti mondja a latin, s ez olyan tevékenység, amire egyedül a Mindenható képes. Ezzel szemben a művész már valami létezőt használ föl, aminek formát és jelentést ad.«
Novotny Tihamér
(Ars Sacra – Három kiállítás kapcsán, Kortárs, 2012/1.)
