„A pillanatnyi együttállást konstellációnak nevezik. Ez lehet véletlen és lehet szándékolt, de mindkettő esetében a megnevezés arra utal, hogy olyan jelenségnek lehetünk tanúi, amely önmagán túlmutató jelentést mutat.
Fodor János kiváló megfigyelő. Jár-kel a világban, miközben észrevesz apró dolgokat, amelyek önmagukban létezők, de az ő szemében ezek összefüggésbe kerülnek más valóságelemekkel, amelyek ugyanazon a helyen és időben láthatók. Az egyszerű tények párosításhoz vezetnek, olyan kapcsolatkereséshez, amelynek során egy kiválasztott dolog egy másik kiválasztott dologgal kerül összefüggésbe, és így jelentésközvetítővé válik. A valóság tele van apró részletekkel, amelyek jelentést kaphatnak, ha megfelelőképpen párosítjuk őket. A művész feladatának egyike lehet, hogy ezekre a kapcsolatokra felhívja a figyelmet azt állítván, hogy világunk feltárandó konstellációkkal telített felület.
Fodor több médiumra kiterjedő munkásságában az összefüggésekre rámutató analitikus, feltáró magatartásforma az összekötő elem. Legyen akár rajz, fénykép, tárgy vagy videó, a munkák minden esetben olyan gesztusokat mutatnak be, amelyek a valóság megismerésének rejtett dimenzióit tárják fel.
Fodor, bár a szavak embere, mégsem tud mindent elmondani arról, amit átél. Verbalitáson túlmutató közlési módszere a képzőművészet, aminek segítségével olyan dolgokat is a figyelem középpontjába tud állítani, amelyeket a legtöbben elkerülnénk.
(Petrányi Zsolt)